Pénteken indul a Budapest Design Hét, az eddigi egyetlen komoly láthatóságot biztosító hazai designfesztivál. Az idén jubileumi, tizedik évébe érkező rendezvény főként magának állít referenciát, hiszen a programok szerkezete az elmúlt években kialakult osztásokhoz képest nem sokat változott, illetve a kötelező jelleggel meghívott "sztárdesigner" még mindig valamiféle rejtett provinciális énképet sejtet, vagy legalábbis zavart arra nézve, hogy milyen módon válhatunk aktív szereplőivé egy nemzetközi színtérnek. 

Michele de Lucchi, a Memphis csoport egykori tagja izgalmas designtörténeti referenciákkal a kraft és az ipari formatervezés határterületein tevékenykedő, általa alapított Produzione Privatáról tart majd előadást a MOME-n.

A sztárdesigner modul kettős megközelítést ad a fesztiválnak, mert egyfelől a premierező Design Terminálban kiállított Metszéspontok gondolatisága alakította a programot, másfelől ha már az egykori Memphis-tag látogat el hozzánk, akkor ehhez szépen elővettük a mindenkor bevethető olasz formatervezés jokert, és az olyan sztereotípiákat mint az olasz életélvezet. Ennek köszönhetően idén ihletett gasztroprogram alakult ki, amit akkor is van esélyünk élvezni, ha nem karcos, sötét pörkölésű olasz kávékat akarunk kóstolni – az Espresso Embassy például a Casino Mocca kávépörkölő műhely gyümölcsös profilját mixeli ki. 

A szerkezet másik tartóeleme a jó pár éve színvonalas nemzetközi válogatással jelentkező nyitókiállítás, ami kortárs tervezői irányokra, felvetésekre reagál, adott esetben nem olyan fáziskéséssel mint a tavalyi slow design.

A kraft, az ipari formatervezés és a művészi szabadsággal dolgozó, szerzői munkák egymásba csúszása idén azért lehet szerencsés választás, mert ez a paradigma sokáig meghatározónak ígérkezik, hol erősöső, hol halkuló digitális hangsúlyokkal. A Metszéspontok kiállításra érkező tárgyak többsége Londonban olyan white cube vásárokon megy el sokezer fontokért, ahol már kimondottan a kézműves tárgyakra specializálódott gyűjtői réteg mozog, de a relevanciáját mégsem ez adja, hanem az a felszabadító löket, amit a kraft népszerűsége ad a designkultúra egészének. 

A Púder Galériába szervezett Digitális kraft kiállítás olyan tervezői ékszereket mutat be, amelyeket az online értékesítés lehetősége, és az erre építhető vásárlási szisztéma alakít, "ahol a vevő szereplője a tervezési vagy a kivitelezési folyamatnak", olvasható az ajánlóban. 

Jellemzően ékszerkiállításokban egyébként sincs hiány, úgy tűnik ezen a területen erősen működő tervezők egyébként is megszokták, hogyan kell galériás közegben mozogni. Lesz például ékszerperformansz Törőcsik Marival, vagy rögtön az első nap nyíló Fekete Fehér Igen Nem ékszerpróba, ahol a játék segít műfajelméleti kérdéseket tisztázni. 

Bónusz ajánló a Victoria&Albert Múzeum egykori hidegháborús kiállításának kurátorát megszólaltató OSA est, ahol a londoni The Financial Times építészet és design kritikusa, Edwin Heathcote és a Royal College of Art Designtörténeti tanszékének vezetője, Jane Pavitt beszélgetnek a projektről.

Azoknak, akik generikus szempontból szeretnének ismerkedni a tervezőkkel, az évről-évre egyre duzzadó nyitott stúdiók programsávot ajánljuk. A fesztivál még mindig a kultúra friss szereplőiként kezeli a designereket, ezért rengeteg furcsa természetrajz jellegű programot is találunk, ha például azt szeretnénk megtudni, mivel kezdi a napját egy tervező.